Tamás Gábor -Gyere velem a hargitára

G Gyere velem a C Hargi G tára,
G hegyet látni , C erdélyi G tájat,
G messze nézni, C álmodozni D jó!
GHozzál nékem  C fenyő G vizet,
G homoródi C jó bor G vizet,
G Erdélyt járni,C  veled D együtt G jó.

C Zúg, az Olt vize zúg, G
az emléke fáj, Em  C hívogat D7 vissza már G,
C Szívemet az otthon hívja,
G  oda vágyom Em mindig  vissza,
Am hazajövök, ha D7  élek,
Am hazajövök, ha élek D7-D, még hozzád. G


Székely kapu nyílj ki nékem,
hadd jöjjek be még ma éjjel,
hosszú út után fáradt vagyok én!
Erőt veszek honi tájból,
messzi hegyek illatából,
a Hargitán itthon vagyok én.

Zúg, az Olt vize zúg,
az emléke fáj, hívogat vissza már,
Szívemet az otthon hívja,
oda vágyom mindig vissza,
hazajövök, ha élek, még hozzád.

Zúg, az Olt vize zúg,
az emléke fáj, hívogat vissza már,
Szívemet az otthon hívja,
oda vágyom mindig vissza,
hazajövök, ha élek,
hazajövök, ha élek, még hozzád.

Géczi Erika - Úton vagyok

EmÜres az út, társam a csend,
Dvelem már nem tart senki Emsem.
DMa már csak szép csendesen Glépek, ballagok,
EmDe még úton vaHmgyok, te is láthaEmtod.

EmMég mindig csábít, hív a táj,
Dmég int felém a napsuEmgár.
DPedig már megváltoztak Grég a vároDsok,
DDe az emléke él,
csak a Gszép emléke Dél.;
Mitől Cvolt olyan szép Hmnekem, csak én tuEmdom.

Látod már megint indulok,
egy helyben állni nem tudok.
Pedig már egyre többször elfáradok;
De még úton vagyok, te is láthatod.

Tudom, nem várnak barátok,
ismerőst már nem találok.
A régi utcákat sem találom én, mondják:
Lebontották rég,
látod, szétesik a kép.
Csak a dalom emlékszik rá jól tudom.

GHol az a bódé, ami a Dsarkon Emállt,
Gvirágot senki sem Dárul Emmár.
GÜresen ásít a DkávéEmház.
Vajon Cmért fáj nékem úgy ez a váltoEmzás?

De mégis csábít, hív a táj,
még int felém a napsugár
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod.

Hol az a bódé, ami a sarkon állt,
virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?

Üres az út, társam a csend,
velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
De még úton vagyok, te is láthatod.

Szótlanul lépek ballagok ...

Kormorán - Kell még egy szó

Kell Ammég egy Cszó, mieDmlőtt menEnél,

Kell Ammég egy öleClés, ami Dmvégig elkíEsér.

Az Fúton majd Cnéha, Dmgondolj reEám,

Ez a Amföld a tiCéd, ha Dmelmész EvisszaAmvár.

Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz.

Nézz rám tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.

Tudod jól hova mész, de végül hazatérsz.

Refr:

FSzállj, Fszállj! AmSólyomszárnyán,

DmHárom-hegyen Amtúl.

FSzáll, Fszállj! Én Amvárok rád,

Ahol Dmvéget ér az Eút.

Úgy kell, hogy te is értsd, nem indultál hiába

Az a hely, ahol élsz, világnak világa.

Az égig érő fának, ha nem nő újra ága.

Úgy élj: Te legyél, virágnak virága.

Refr:

Nézz Amrám, s ne íCgérj

nézz Dmrám: sose Efélj

Ha nincs Amhely, ahol Célj:

Dmindulj EhazafeAmlé.